fbpx

Egyre jobban kedvelem a figyelemhiány kifejezést a figyelemzavar helyett, mert valóban annak hiányából származik. Szomjazzuk mások figyelmét, mélyebb szinten azonban saját kapcsolatunkat önmagunkkal.

Azt a mély önmagunkkal való kapcsolódást, amellyel képesek vagyunk intuíciónk, lelkünk belső hangját meghallani. Ennek a hiánya többféle tuladjonságainkon megfigyelhető. Például nem tudunk vagy nem merünk nemet mondani, nem állunk ki magunkért, bizonytalanok vagyunk, nem figyelünk testünk jelzéseire és nem tápláljuk megfelelően, sőt sokszor túlfárasztjuk, és kimerítjük azt. Fizikailag és lelkileg is.

A mentor programban elsők között a határok kiépítésével kezdjük. Valószínűleg sok eszköz létezik, nekem a jóga által sikerült ezt megtapasztalni. Mondhatni, ha elkezdünk jógázni, azt tanítja meg nekünk először, hogy figyeljünk a határainkra, és tiszteljük azokat. Ha nem teszek bele elég erőfeszítést, semmi nem történik. Ha túlfeszítem, lesérülök.

Ez ugyanúgy igaz az idegrendszerünkre nézve is. Szintén ez is a program egyik legfontosabb része, hogy fizikailg erősítjük az idegrendszerünket. Azon kívül, hogy erősítjük és vitalizáljuk, ugyanazok az elvek érvényesek, figyelni, és komolyanvenni azt, hogy milyen szintű és mennyiségű terhet bírunk el.

Az egyik kedves kliensem mesélte boldogan, hogy felfedezte, hogy áll ki magáért újabban úgy, ahogy eddig nem tette. Ki tudja, még fontosabban ki meri fejezni azt, ha valami megbántja. És ez szerintem óriási. Megérezve, és komolyanvéve fizikai és mentális határait, megerősítve önbizalmát, és én-kapcsolatát nem fél attól, hogy ellenérzését kifejezze. Mert ő ott van saját magának, és nincs kiszolgáltatva a külvilág elfogadásának. A szeretete forrása önmaga.

U.i. : Az elfogadásra mindannyiunknak szüksége van, és az is fontos, hogy tegyünk érte. Itt a túlzott esetről van szó, arról amikor függővé válunk valamitől vagy valakitől.