Ismered az érzést, amikor folytonosan elbizonytalanodsz? Döntéseidben, jogosultságodban, akár szerethetőségedben? Olykor külső körülmények hatására, olykor pusztán belül valami titokzatos folyamatok mentén történik. Ismerős?
Jó hírem van számodra. ? Az önbizalom is, mint sokminden más, kialakítható és fejleszthető.
Az önbizalom számomra sokáig ködös és megfoghatatlan volt, mivel nem volt vele kapcsolatom. Úgy gondoltam hiszek és bízom magamban, de kételyeim mindig több időt, és helyet követeltek maguknak gondolataimban. Mostanában valami dereng. Valami elkezdett felsejleni. Mintha elkezdtünk volna valódi kapcsolatot kiépíteni. Egy mélyebb, csendesebb, alázatosabb szinten.
Azt hiszem az önbizalom is akkor nyer igazán értelmet, amikor elkezdjük gyakorlatban megtapasztalni. Amikor kiállok magam mellett. Amikor elérem egy kitűzött célom. Lebontva egy-egy akadály által emelt falat. Tágítva határaimat. Megismerhetővé válik. Kialakulásának is biztos annyi féle útja van, ahány félék vagyunk, számomra mégis ezektől vált elérhetővé és megtapasztalhatóvá. Tűzön-vizen át törekedtem, éppen mire. Arra, hogy teljesítem önmagam és mások számára tett vállalásaim. Azzal a választásommal, hogy kevesebbet gondolkodom a kételyeimen, és többet teszek az előttem álló feladatért. Vagy épp lefutom a kitűzött távot, és még plusz egy oszlopnyi távolságot. Ezer féle módja lehet, és folyamatosan építhetjük.
Önbizalmunk szorosan összefüggésben van figyelmünk állapotával. Mennyiben van megzavarva figyelmünk ereje, mennyire hagyjuk, hogy szétszóródjon, és ugra-bugráljon gondolatról-gondolatra, cselekvés kezdetekről újabb kezdetekre. Figyelemzavar esetén is dönthetek úgy, hogy nem a figyelemzavarra koncentrálok, hanem a figyelmem megerősítésére. A változtatás döntéseinkkel kezdődik.